A mészhabarcsok főként a homoknak köszönhetik üreges szerkezetüket és így páraáteresztő képességüket, ami létfontosságú a páralecsapódás elleni teljesítményük szempontjából. Emiatt fontos a megfelelően osztályozott homok. Ha éles, az üres szerkezet még hatékonyabb lesz.
A mészhabarcs készítésekor elengedhetetlen a megfelelő homok kiválasztása.
A mészhabarcshoz használt homoknak tisztának és agyagtól vagy iszaptól mentesnek kell lenniük. Ezen nemkívánatos anyagok részecskéi a 0,4 mm-es és az alatti tartományban fordulnak elő. Jelenlétük kimutatásának leghatékonyabb módja a nedvesszita-analízis.
A normál szárazelemzés nem tárja fel pontosan az agyag vagy iszap jelenlétét, mivel nem vizsgálja a 0,075 mm-es szitán áthaladó részecskéket. Ezenkívül, ha a homokot a szitálás előtt megszárítják, agyag- vagy iszaprészecskék bevonhatják a homokszemcséket. Ezek a bevont részecskék nem mennek át a szitán, ezért kiválasztódnak. Ha a habarcsgyártás fázisában vízzel érintkeznek, ezek a részecskék kolloid állapotba kerülnek, megtartva a nedvességet és általános instabilitást. Az eredmény egy sokkal hosszabb száradási időszak, és ha közeledik a tél, a habarcs nem lesz kellően kiszáradva ahhoz, hogy ellenálljon a fagynak.
A homok finom részei több vizet igényelnek. Ez azért van, mert nagyobb felülettel rendelkeznek, amelyet nedvesíteni kell. A homok finom részecskéjének nagy aránya és a habarcs ebből következő magas víztartalma negatív hatással lesz a nyomó- és hajlítószilárdságára. A magas páratartalom valószínűbbé teszi a zsugorodást, és leváláshoz vezethet, különösen azoknál a mészhabarcsoknál, amelyeket alacsony szívóképességű területeken alkalmaztak
Hajlamosak a homokot a színük miatt választani. A tény az, hogy a mészhabarcsok színét a homokban lévő finomszemcsék határozzák meg, ezért számos olyan munkához finom homokot választanak, ahol az nem megfelelő.
A vakolatok esetében például jó, jól osztályozott, durva, éles homokra van szükség az alapvakolathoz. A befejező bevonat színe szerint finomabb homok választható. Ha azonban a homok színét az agyag (föld) jelenléte okozza, a mész mennyiségét csökkenteni kell, nehogy kötőanyagban gazdag habarcs keletkezzen (mivel az agyag is kötőanyag).
A finom homok több vizet igényel. Ezen homok nagy aránya a mészhabarcsokban hosszabb kötési időt, zsugorodást, mészkimosódást és nagyobb érzékenységet eredményez a kedvezőtlen időjárási viszonyokra.
A mészhabarcsok főként a homoknak köszönhetik üreges szerkezetüket és így páraáteresztő képességüket, ami létfontosságú a páralecsapódás elleni teljesítményük szempontjából. Emiatt fontos a megfelelően osztályozott homok. Ha éles, az üres szerkezet még hatékonyabb lesz.
Az egyszemcsés homok (a szemcseméret főleg 1 vagy 2 fokozat közötti) nem teszi lehetővé a jó páracserét; csökkentik a mészhabarcs bedolgozhatóságát is, növelve annak a veszélyét, hogy túl sok vizet adnak hozzá a cél eléréséhez. Ha jó homokkal készít NHL habarcsokat, jobb, ha a bedolgozhatóságot úgy éri el, hogy több időt hagy a keverésre, nem pedig több víz hozzáadásával. Ha az idő engedi, a mészhabarcsokat is javasolt egy ideig pihentetni: a víz leülepedik a részecskék között, javítva a szabad mésztartalom hidratáltságát, homogénebb és bedolgozhatóbb habarcsot eredményezve.
Vakolatnál éles és jól osztályozott homokot kell használni minden réteghez.
A sima felületekhez finomabb homok is használható, de még mindig jól osztályozni kell. A vakolat szerkezeti szilárdsága a hordozó felület és a rétegek közötti kötéstől függ. A tapadás részben a hordozó felület vagy az előző bevonat kapilláris szívásától függ. A finomabb részecskék bizonyos százaléka (10-15% 0,150 és 0,075 mm között, 0 pedig 0,075 alatt) elősegíti a kötést anélkül, hogy befolyásolná a páraáteresztő képességet és a kapilláris szívást.