Beszélgetés Fábián Gusztávval

Fábián Gusztáv építésztechnikussal folytatott beszélgetés során betekintést nyerhettünk a vakolatdíszítés világába és szépségébe. Salföld polgármestere az elsők között volt, aki vissza akarta illeszteni a magyar építészetbe a vakolatdíszek alkalmazását, a parasztházak felújítása során.

A vakolatdísz eredetét a törtenelmi Magyarországhoz lehet kötni. Kárpát-medencében a török idők után kezdett kialakulni, ahogy a lakosság egyre gazdagodott. A közeli országokban, mint Horvátországban és Erdélyben is megfigyelhető volt akkoriban ez a fajta díszítő elem a házakon.

Hazánkban a Balaton-felvidéki térségekben volt a leginkább elterjedtebb. A motívumok jelképezték a családok vagyoni helyzetét, a minta mérete, vagy éppen kidolgozottsága alapján.

Egyfajta státusszimbólummá vált, amit csak a módos falusiak engedhettek meg maguknak.

Elsősorban azonban az volt a céljuk, hogy a templomokat, szép épületeket utánozzák le és azok stílusát csempésszék bele saját otthonaikba.

A vakolatdíszítéssel egy családi ház, utcára néző falára felírták a ház férfi tulajdonosának a nevét, és feltűntették, hogy milyen évben készült az épület. Azonban volt rá példa, hogy jelentéssel bíró motívumokat is faragtak a házakra, ilyen volt egy szőlőfürt, mely a jó termést szimbolizálta, vagy egy virág, mely a termékenységet, de előfordult az is, hogy égi testeket, a napot, vagy a holdat jelenítették meg. A díszítésre egyszerű természeti elemek voltak jellemzőek. A vakolatdíszek akkoriban az ősmagyar motívumok helyett, klasszicista elemeket hordoztak.

Mint ahogy különböző tájegységeken eltérő a kultúra, nem szabad meglepődnünk, hogy ez a vályogépítészetben sincs máshogy. Az építészet kialakulásában nagy szerepet játszott az emberiség múltja, illetve, hogy milyen környezetben élt. 

A közelben található természeti nyersanyagok határozták meg, hogy az ott élők miből építettek maguknak otthont.

Az erdőben gazdag országok lakosai számára egyértelmű volt, hogy faházakat építsenek, azonban az agyagos talaj lakosainak már találékonyabbnak kellett lenniük, és kézenfekvő lépésnek tűnt sárral, vagy éppen vályoggal betapasztani faszerkezetű otthonaikat. A Kárpát- medencében így terjedhetett el a vályogos építkezés, melyből később kialakulhatott annak éke, a vakolatdísz.

A vakolatdíszítés ekészítése igen kitartó és precíz munkát igényel, hiszen kézi késsel kell a falra helyezett rétegből kifaragni a kívánt mintát. Könyebb, ha a mester sablonból dolgozik, melyet már előre megtervez. Általában a megrendelő a díszítést a ház utcai oromfalára kéri, ami egy faluban nagyon szép összhangot tud eredményezni.

Napjainkban a vakolatdíszítés -főleg a nagyvárosokban- kezd eltűnni, viszont Balaton-felvidéken számos házon megtalálhatjuk. A tulajdonostól függ, hogy szeretné-e az otthonát kidíszíteni. Szerencsére sok olyan tulajdonos van, akinek célja megtartani az utca összhangját, így a felújítás során készíttet vakolatdíszt is a házra. Olyan is előfordul, hogy a szomszéd települések díszítése, a bűvöletébe keríti az építkezőt és felkutatja, hogy ki az a mester, aki még ma is foglalkozik vakolatdíszítéssel és házával követi a tradíciót. Somogyi Győző festőművész készített egy gyűjteményt a Balaton-felvidéki vakolatdíszekről és sokan ebből a válogatásból keresik ki azt a mintát, mellyel saját házukat szeretnék ékesíteni.

Ezekből a tapasztalatokból levonhatjuk azt a következtetést, hogy szerencsére a vakolatdíszek kereslete semmiképp sem csökken.

A vakolatdíszítés jövőjét homály fedi, remélhetőleg a kihalás helyett megújul ez az építkezési forma és magától fenn fog maradni.

Őseink tudását felhasználva, vagy éppen abból merítve, továbbra is tudjuk díszíteni otthonainkat ezzel a kidolgozott technikával.