Az iskola, amely megváltoztatta a művészetet

Manapság, a Bauhaus hallatán a legtöbb ember szeme előtt egy letisztult modernista épület jelenik meg, lapos tetővel és hatalmas ablakokkal. Azonban kevesen tudják, hogy a bauhaus nem egy építészeti stílus, hanem annál sokkal több. A 20. század első felében működő művészeti intézmény, mely utóélete máig is meghatározó, hiszen pedagógiai irányelvei forradalmian új szemléletet képviseltek, amely alapjaiban változtatta meg a művészeti- és iparművészeti oktatást.

A Bauhaus építészeti és művészeti iskolát 1919-ben Walter Gropius két weimari művészeti iskola összevonásával alapította. Walter Gropius, a legjelentősebb modern építészek egyike, a művészetek közötti elveszett egységet kívánta újrateremteni pedagógiájával. Az iskola célja, összekapcsolni a képzőművészetet, a kézművességet és az ipari gyártást, miközben egy új esztétikai és funkcionális szemlélet születik.

Áthidalni a szakadékot a művészet és az ipar között

Továbbá az intézmény hivatásának tekintette, hogy oktatásával egy művész helyt tudjon állni az ipari társadalomban.

Ebben az új szemléletben közönséges iskola helyett műhelyt hozott létre, ahol a fiatalok kezdettől fogva kézműves szakmát tudnak tanulni, így a jövőben a terméketlen művészi alkotást felváltja a jeles alkotás, mely a kézművesség alapjaiban rejlik. A szellemiség szerint a művész és a kézműves között nincs különbség, csupán a művészet a kézművesség egy magasabb foka. Az alapító az intézmény oktatóit úgy válogatta össze, hogy a hallgatókat két irányból ösztönözze, így a tanári kar fele a szakmájukban kiemelkedő mesteremberekből, míg a másik fele művésztanárokból állt. A céhrendszerhez hasonlóan mester és tanítvány viszony állt fennt, azonban egy diáknak két mestertől kellett tanulnia egy művészi és egy tachnikai irányból.

A kézművesség és a művészet szintézise

A Bauhaus egyik alapgondolata az volt, hogy a diákok először kézműves technikákat tanuljanak, hogy jobban megértsék az anyagok és az alkotási folyamatok természetét. Ezáltal a gyakorlati tapasztalatokra építve válhattak kreatív és innovatív alkotókká.

A Bauhaus filozófiája

Pedagógiai irányelvei a művészetpedagógiára épültek, melynek célja, hogy a gyermek alkotóképességének fejlesztését helyezze előtérbe és a kreativitás előidézze az önkifejezést.

A Bauhaus műhelymunkák az egész embert, tudatosan fejlesztik, míg a hagyományos iskolák kizárólag a szellemi munkára fókuszálnak, így megbontva az egyéniség harmóniáját. Szabad utat adott az ember egyéniségének kibontakozására, hitt abban, hogy mindenki tehetséges. Az embert úgy kell tanítani, hogy saját egyéniségét támogatva fejlődjön, ezáltal megőrizze kreativitását. Valamint ahhoz, hogy alkotni képes legyen, először meg kell ismernie a művészeti alkotás törvényszerűségeit.

Kritikus gondolkodás és innováció

A diákokat arra ösztönözték, hogy kérdéseket tegyenek fel, kísérletezzenek, és ne ragaszkodjanak a hagyományos művészeti és ipari megközelítésekhez. A pedagógiai módszerek célja az újítás, a szabad gondolkodás és a modern technológiák integrálása volt.

A Bauhaus oktatás

Az első évben a hallgatók kipróbálhatták magukat különböző kézművességekben, hogy kiderüljön késöbb milyen irányba fognak továbbtanulni. Itt anyagtanulmányokkal foglalkoztak, ahol találkoztak különböző anyagokkal és megmunkálhatták azokat, mint a fát, követ, agyagot, üveget, fémet és textílt.

Az anyagismeret és a kísérletezés fontossága

Az oktatás alapját a diákok anyagokkal való kísérletezése képezte. Az alapozó kurzusokon a hallgatók megismerkedtek a különböző anyagok tulajdonságaival, és felfedezték az alkotási folyamatban rejlő lehetőségeket.

Továbbá szín- és forma tanulmányokat folytattak melynek célja volt, hogy a fantáziájukat felszabadítsák. Ezt követően három évig egy úgynevezett kísérleti műhelyben dolgoztak az érdeklődési körüknek megfelelően. A mesterek és a tanoncok itt együtt alkottak, melyhez minden anyagot az iskola biztosított számukra.

A formát a funkció követi

Az esztétika helyett a funkció került előtérbe. Az oktatás célja olyan alkotók képzése volt, akik képesek az ipari termelés igényeire reagálva egyszerű, praktikus és szép tárgyakat tervezni.

A teljes képzés ugyan díjmentes volt, azonban a műhelyekben született kész termék az iskola tulajdonává vált. Amint a terméket az iskola értékesítette, annak tervezőjét és kivitelezőjét részesedéssel jutalmazta. A Bauhaus-oktatás végső célja az építészképzés volt, hiszen az emberi alkotótevékenység legmagasabb szintjét számukra ez jelképezte. Az építész hallgatók az épület tervezésén, megvalósításán, valamint a költségvetésen és a kivitelezés felügyeletén dolgoztak, így a tárgyilagos kézművesség és a szellemi tevékenység mindig kéz a kézben járt. Az intézmény kitüntetett figyelmet fordított az egyensúlyra, hiszen a könyvelés és a gazdasági fogalmak oktatása mellett folyamatosan előadásokat rendezett a művészeti ágazatok bemutatása érdekében.

A Bauhaus tanárai

A tanári kar nagy gonddal volt összeválogatva, ugyanis az oktatók szakértelme és elhivatottsága nagy mértékben hozzájárult a diákok teljesítményéhez, motiváltságához, valamint a színvonalas tanításhoz.

Walter Gropius, az iskola alapítója és első igazgatója, az intézmény működési és pedagógiai alapjainak szülőatyja. Gropius tervei alapján készült a Dessaui Bauhaus-épület, amely a modern építészet egyik legfontosabb példája. Az épület letisztult formáival és funkcionális kialakításával az iskola eszméit testesítette meg. A tanárok lakóházait szintén Ő tervezte, egyszerű, funkcionalista stílusban, ezek a Fehér házak (Dessau) nevet kapták.

Johannes Itten volt a felelőse az előkészítő kurzusnak, mely a hallgatók kreativitását és technikai alapok elsajátítását ösztönözte, valamint gondolkodásmódja jelentősen alakította az iskola pedagógiai módszereit.

Moholy-Nagy László, a fémműhely vezetője és a vizuális kommunikáció új módszereinek kidolgozója, aki úttörő munkát végzett a fotográfia és a tipográfia területén. A technológiai innovációt integrálta a művészetbe. Ő volt az egyszerű, sans-serif betűtípusok és az aszimmetrikus elrendezések megalkotója, ami késöbb a modern vizuális kommunikáció alapjává vált.

Paul Klee is a tanári kart erősítette, festészetet tanított és elméleti kurzusokat tartott. Festészeti tanításai és művészetelméleti munkái a színek és formák kapcsolatára összpontosítottak, amelyek ma is alapvetőek a modern művészetben. Festményei az absztrakció és az érzelmi kifejezés új lehetőségeit kutatták.

Wassily Kandinsky az absztrakt festészet egyik fontos alakja, aki a színtant és kompozíciótant tanított az intézményben. Kandinsky elméletei a forma és szín pszichológiai hatásairól rendkívül befolyásosak voltak.

Marcel Breuer a bútorok és belsőépítészeti kurzusok vezetője volt, aki modernista bútorokat tervezett, például a híres csővázas székeket, amelyek az ipari design ikonjai lettek. A Wassily-szék volt az első, ami hajlított acélcsőből készült.

Mies van der Rohe az iskolának az utolsó igazgatója volt, aki az “egyszerűség és funkcionalitás” elvét követte az építészetben. Ő tervezte többek között az ikonikus Barcelona széket.

Josef Albers a geometrikus bútorairól lett híres, hiszen minimalista, moduláris megoldásokat mutatott be.

Herbert Bayer univerzális betűtípust alkotott, mely egy letisztult, díszítésektől mentes írásrendszer, amely az egyszerűség és a funkcionalitás eszméjét tükrözte.

A Bauhaus hatása

Bár az iskola csak 14 évig működött, a Bauhaus hatása máig érezhető a modern design, az építészet és az iparművészet területén.

Olyan ikonikus alkotások születtek itt, mint a csővázas székek, a minimalista épületek és a tiszta, funkcionalista tipográfia. A Bauhaus eszméi világszerte elterjedtek, miután az iskola bezárása után a tanárai és diákjai különböző országokba emigráltak.

A Bauhaus öröksége a funkcionalitás, az egyszerűség és az emberközpontú design alapelveiben él tovább.