JAVÍTÁS MÉSZ FELHASZNÁLÁSÁVAL

PLASZTIKUS JAVÍTÁS FALAZATON ÉS TERMÉSKÖVÖN- A ST.ONE ELŐSZÖR TESZI EZT LEHETŐVÉ

A falazatok és terméskövek sérüléseinek helyreállítása az építőipar egyik kiemelt feladata, különösen olyan esetekben, amikor a károsodás megőrzendő történeti vagy esztétikai értékeket érint. A plasztikus helyreállítás modern technológiákkal, például a ST.ONE® alkalmazásával hatékonyan egyesíti a hagyományos módszerek előnyeit és a korszerű anyagok tartósságát. Ez a megoldás nemcsak költséghatékony alternatívát kínál a teljes cseréhez képest, hanem lehetővé teszi a részletek és az eredeti megjelenés pontos helyreállítását is, miközben figyelembe veszi a szerkezeti integritást és a hosszú távú fenntarthatóságot.

Plasztikus helyreállítás

A „plasztikus helyreállítás” kifejezést az építőiparban általában az erodált, sérült felületeken, vagy a terméskő élein történő helyreállítására használják, melyet nedves, javítóhabarcs felhordásával orvosolnak (többnyire cementalapú anyaggal), amelynek célja az eredeti forma és a sík visszaállítása, miközben az eredeti díszítő részleteket is reprodukálják a lehető legpontosabban. A legtöbb javítóhabarcsot színezik, hogy illeszkedjen a javítandó falazathoz.

A plasztikus javításokat általában költséghatékony módszerként alkalmazzák falazatok homlokzatainak vagy egyedi egységeinek javítására. A gyakorlatban ezeket gyakran alacsonyan képzett munkaerő végzi, csekély figyelmet fordítva a befejezés minőségére és az alkalmazott anyagokra, amennyiben a javítás elfogadhatónak tűnik, anélkül, hogy különösebb funkcionális követelményeket teljesítene.

A plasztikus helyreállítást elsősorban a falazat részleteinek, vonalainak, síkjainak és rétegeinek helyreállítására kell alkalmazni, mivel ezek javítás nélkül a környező falazat túlzott mértékű mállását idézhetik elő, ami az egyébként ép szerkezeti elemek gyorsabb károsodásához vezethet. A plasztikus javítás további jelentős előnye, hogy kevesebb beavatkozást igényel, mint a falazat cseréje. Az elmúlt 30 év során kicserélt falazatok nagy része részben vagy teljes egészében szerkezetileg túlnyomórészt ép falazat eltávolításával történt, amelyeket csupán felületi időjárás okozta károk értek, gyakran az alapvető építési elemek, például ereszek és lefolyók elhanyagolása és karbantartásának hiánya miatt.

Az új kőelemek önkényes alkalmazása sok esetben oda vezetett, hogy az épületek vékony, új kőréteggel lettek burkolva, amely ritkán tükrözi az eredeti kő tulajdonságait, és gyakran rendkívül invazív beavatkozásokat eredményez az egyébként stabil szerkezetekben. Az ilyen vékony burkolatokat gyakran beton, tégla vagy más nem megfelelő anyagok támasztják alá, vagy jelentős üregek maradnak az új rétegek mögött, amelyek rontják a szerkezeti stabilitást.

Ahhoz, hogy a felületi javítások sikeresek legyenek, a felhasznált anyagoknak bizonyos tulajdonságokkal kell rendelkezniük. Ezek a következők:

•Tulajdonságuknak hasonlítaniuk kell a fogadó falazathoz
• Megfelelő tapadószilárdsággal kell rendelkezniük
• Jó rugalmassági modulusuk legyen
• Legyenek páraáteresztők
• Tartósak legyenek
• Hasonló eszközökkel megmunkálhatók legyenek, mint az eredeti falazat
• Elég hosszú ideig alakíthatóak legyenek a részletek kidolgozása érdekében
• Színben és textúrában illeszkedjenek
• A nedvességet hasonlóan szívják fel a szomszédos falazathoz

Soha nem szabad:

• Jelentősen erősebbé válniuk, mint a környező falazat
• Jelentősen alacsonyabb abszorpciós rátával rendelkezniük, mint a környező egységek
• Diffúziós akadályt képezniük

Az anyagoknak nem kell minden jellemzőben egyezniük a fogadó falazattal ahhoz, hogy megfeleljenek ezeknek a kritériumoknak.

Ahhoz, hogy a felületjavítás sikeres legyen, a felhasznált anyagoknak nagyon specifikus tulajdonságokkal kell rendelkezniük.

Színek

A falazat legfontosabb vizuális jellemzője a színe. A szín egyeztetése szubjektív lehet, mivel az emberek különböző módon látják a színeket; például sok férfi részlegesen vagy teljesen vörös-zöld színtévesztő. Azonban a szín általában szabályozható.

Az ST.ONE® bevált fényálló pigmentekkel pontosan a kívánt színhez igazítható.

A javítóanyag felületi kidolgozása bizonyos mértékben az alkalmazótól függ, és nem közvetlenül tulajdonítható az anyagnak. Azonban, ha az anyag a hagyományos eszközökkel helyesen megmunkálható, jó fizikai illeszkedést biztosít. A St.One® hagyományos szerszámokkal vagy szakképzett mesteremberek által könnyen megmunkálható.

Befejezés

A javítóanyag végső felületkezelése nemcsak a felhasználó ügyességét igényli, hanem a megszilárdulás után is jó fizikai egyezést.

Az ST.ONE® könnyen megmunkálható szabványos szerszámokkal, vagy tapasztalt mesteremberek által a munka során.

Nedvszívóképesség

A javítóhabarcsnak képesnek kell lennie folyadékot felszívni, és meg kell felelnie a meglévő felület tulajdonságainak.

Az ST.ONE® bizonyítottan képes vizet felszívni a megszilárdult felületén.

Lélegzőképesség

Az építőanyag azon képessége, hogy a nedvességet a felszínre juttassa és ártalmatlanul elpárologtassa, a javítóanyagnak legalább ugyanilyen szinten kell teljesítenie, vagy még meg is kell haladnia. Minél magasabb a javítóanyag lélegzőképessége, annál gyorsabban szárad ki a hordozó falazat.

A ST.ONE® a magas páraáteresztő képessége révén rendkívül magas lélegzőképességgel rendelkezik.

Kapillaritás

A kapillaritás a folyadékok felszállása keskeny csövekben (kapillárisokban). A kapilláris pórusok elsősorban sűrű cementalapú anyagokban fordulnak elő, és visszatartják a vizet, ezáltal csökkentik a párolgást.

Ez nem kívánatos tulajdonság egy építő- vagy javítóanyag esetében. Sok természetes homokkő bizonyos mértékben mutat kapillaritást, de ez ritkán folyamatos.

Porozitás

A porozitás az anyag térfogategységére jutó lyukak (pórusok) számát határozza meg, és hatással lehet a falazat és a javítóanyag tartósságára, valamint lélegzőképességére.

A ST.ONE® pórusainak méretei nagyon széles skálát fednek le.

A javítóanyagoknak összekapcsolt pórusokkal kell rendelkezniük, mikropórusokkal, amelyek átmérője körülbelül 5 mikron, és összekötik az általános pórusszerkezetet. A vízcseppek, amelyek átmérője általában 500-5000 mikron, túl nagyok ahhoz, hogy a mikropórusokon átjussanak, így az anyag vízálló marad. A vízgőzmolekulák viszont sokkal kisebbek (általában kevesebb mint 0,0003 mikron), és könnyen áthatolnak, nedvességet szállítva kifelé. A St.One® rendelkezik némi porozitással, de ez nem kapcsolódik a kapillaritáshoz.