Márkák, amelyekben bízunk

Falu Rödfärg

A vörös színt számos leírás említi a faluni Stora Kopparberget rézkezeléséről. III. Johan a stockholmi palota építésvezetőjének írt levelében 1573-ban azt írja, hogy "rozsdaólmot" vagy "bányászati ​​korpát" szeretne rendelni, hogy a palota tetejét vörösre fesse.
Az ember évezredek óta használja a vörös vas-oxidot színpigmentként, legismertebbek a dél-franciaországi és észak-spanyolországi barlangfestmények. Szintén régi az a tudás, hogy a kénes ércekkel a bányákban fémsók keletkeznek. Száradás után az iszap sárga színezőanyagot, vasokkert ad, ami melegítés után pirosra vált.

A 17. században még szokatlan és kizárólagos volt a házak festése és a pigmentet kátránnyal keverték védelem és színezés céljából. Csak a 18. században kezdték komolyan megvitatni a vörös festék ipari előállítását.

Több, többé-kevésbé sikeres próbálkozás után 1764-74 között 25 tonna pigmentet állítottak elő a vitriolgyártás mellett. Ekkor kezdték el forralni a vörös festéket vízzel és rozsliszttel.

1764-től a falu-i bánya környékén folyt a gyártás. A Bergslaget minden korábbi kudarc után bérbe akarta adni a termelést és a bérlet a 19. század közepéig tartott. A bérlők nemcsak a vitriolüzem salaktermékét használták fel, hanem a bányavíz alapanyagát és a régi mállott láncot (bányászatból származó rézszegény érc) is felhasználták. A környéken lánchegyek maradtak, a mai Falu Rödfärg ma is onnan veszi nyersanyagát.

A nyersanyagot könnyű volt kivonni, és a festék sikere azt jelentette, hogy a 19. század folyamán több vörösfesték-gyár működött Falun környékén. 1865-ben a Bergslaget visszavonta a bérleti szerződéseket, és egyedüli tulajdonosa lett az összes faluni vörösfesték-gyárnak.

Bővítették és korszerűsítették a falui bánya szélén található vörösfestő üzemet. A szín egyre népszerűbb lett. 1861-ben 900 tonna, 1877-ben pedig 1402 tonna festéket gyártottak. A 20. századi termelés 1000 és 1600 tonna között változott, a 2000 tonnás csúcs az 1930-as években volt. Az 1975-ös tűzvész után, amikor az egész pörkölőüzem és az összes folyóirat megsemmisült, a termelést racionalizálták, mivel kevesebb nehéz kézi munkára volt szükség.

1912-ben az éves jelentésben ez állt:

"A VÖRÖS FESTÉK ELŐKÉSZÍTÉSÉHEZ A VÖRÖS TALAJ FÖLDALATI ERŐFORRÁSAI MÉG BIZTOSÍTOTTNAK TŰNNEK"

1992-ben a Falu Bányát több mint ezer évnyi bányászat után bezárták. Már csak a vörös pigment gyártása és a Falu Rödfärg főzése folytatódik.