MGN

MGN

Hogyan születik egy mester

Naldo Busato mestersége családi örökség: már gyermekként az építkezéseken látogatta édesapját, Felicetto „aranykezű” Busatót, a Vicenzai restaurátor kőművest. Apjával járva a munkákra, 9 évesen meglátogatta a dueville-i Villa Portót, amely akkoriban vakolat- és freskórestaurálásra szorult. Így történt első találkozása Palladióval. A palladianizmus irányzatú villák a Vicenzai táj jellegzetes elemei. Úgy tűnik, mintha itt-ott a vidékről bukkannának elő, mint egy letűnt kor örökségei, amelyeket az évszázadok terhe elhomályosított, mégis még mindig fényűzőek és mindenekelőtt egy régi mesterség bizonyitékai. A fenséges építészet és a technika mély benyomást tett Naldóra, annak ellenére, hogy még csak gyerek volt. Végül 11 évesen, karácsonykor egy különleges ajándékot kapott: egy hatalmas jutazsákot, tele egy restaurátor szerszámaival: kőműveskanalak, fából készült simítók… Sorsa eldőlt, megszületett a szenvedély, amely később munkává vált.

Egy másik korabeli tanonckodás

Naldo első lépéseit az apja tanításainak vezetésével teszi meg a restaurálás világában: a mestermunkások hagyományosan így adták át a szakmát és a tudást, apáról fiúra. Apja mellett kezdi meg munkáját az építkezéseken: villák, templomok restaurálása során. Megtanulja kikeverni a habarcsot, előkészíteni a légi mészgödröt, az al secco, és a szénrajz technikáját. Valódi, régi idők tanonckodása ez, feladata, hogy mindent megtanuljon mesterétől, amit az tanítani tud. Éppen ez a törekvés a kihalófélben lévő technikák és módszerek elsajátítására és megőrzésére (amelyeket az építőipar gazdasági fellendülése kezdett felváltani) fogja innentől kezdve jellemezni Naldo Busato egész pályafutását. Egy nap egy marmorini szakértő, akinek nem voltak gyermekei, akinek átadhatta volna mesterségét, megkéri Felicettót, hogy „adja kölcsön” neki az egyik fiát, hogy a műhelyében tanítsa, és a Busato fivérek közül Naldo-t választják. „Add nekem a leglelkesebbet, hogy megtaníthassak neki mindent, amit tudok, és így folytathassam történetemet.” És a leglelkesebb természetesen Naldo: mestert és műhelyt vált, készen arra, hogy még többet tanuljon és tovább tökéletesítse technikáját.

Mikor válik a tanonc mesterré?

Az a pillanat, amikor Naldo Busato próbatétel elé kerül, és rájön, hogy egyelőre mindent megtanult, amit csak lehetett, 15 éves korában érkezik el. Egy templom restaurálásán dolgozik. A freskófestő, akit a festmények elkészítésére hívtak, valakit keres, aki előkészíti az alapot, amelyre majd fest, és az összes kőműves közül Naldo-t választja: egy mester fia, ez garancia kell, hogy legyen… vajon elég lesz? Nem, mégis próbára teszik: először egy anyagismereti és technikai kikérdezés, majd a gyakorlatban is bizonyítania kell. Ragyogóan teljesíti a vizsgát (és magára vonja idősebb kollégái figyelmét, akik technikában nem, csak korukban álltak felette), és rábízzák az alap elkészítését a freskóhoz, a szög- és szénrajzok elkészítését, egészen a festett ég és palástok megfestéséig, amelyeken a festő dolgozik majd tovább.

A velencei mesterek öröksége- A történelmi vakolat: értékes tudás

A ’70-es évek végén és a ’80-as évek elején Naldo Busato tehetségének köszönhetően elkezd együttműködni a velencei építkezéseken, ahol valódi restaurációs boom zajlott. Ez szakmai szempontból nagy siker. 1980-ban megalapítja az MGN-t, és egyedülálló lehetősége nyílik arra, hogy közvetlenül az utolsó velencei mesterektől tanulja meg a hagyományos velencei alkalmazási technikákat. Az MGN azzal a céllal jött létre, hogy természetes mész alapú vakolatokat készítsen történelmi épületek restaurálásához, és előkevert formában forgalmazza őket. Ez lesz az első vállalat Olaszországban, amely személyre szabott anyagokat kínál, az eredeti nyersanyagokat újra felhasználva. Velencében azonban Naldót nemcsak ez, hanem az utolsó valódi helyi mesterek hatalmas tapasztalata is várja, akik hatalmas technikai tudással rendelkeztek, amely épp a feledés homályába készült veszni. Sokan közülük, akiknek nem volt kinek átadniuk a mesterséget (a társadalmi változások hatására: a fiak, ahelyett, hogy követték volna apjuk hivatását, gyakran más utat választottak), kétségbeesetten kerestek valakit, akinek átadhatják tudásukat, hogy ne haljon ki a munkájuk és ismeretük. A mesteri kézműves csúcsát nemcsak a személyes megvalósítás által éri el az ember, hanem azáltal is, hogy továbbadja tudását, tanítványokat hagy maga után. Az utolsó velencei mesterek Naldóban örökösre találtak, és tudása gazdagodott az ő alkalmazási technikáik által.

Velencétől az ókori rómaiakig- Újrafelfedezés az innováció érdekében

Az igény az újabb és hatékonyabb anyagok iránt egyre növekszik. Naldo Busato különböző kutatási projekteket indít a Műemlékvédelmi Hivatallal, a Milánói Műszaki Egyetemmel és egy nápolyi kutatóval együttműködve. A római habarcsok tanulmányozása révén végül sikerül egy olyan javítóanyagot kifejleszteni, amely valóban hosszú távon tartós, és képes ellenállni a velencei nehéz körülményeknek. A velencei tapasztalat közvetlen együttműködéshez vezet a Műemlékvédelmi Hivatallal és annak laboratóriumával. Ma már a tudomány is az ókori restaurálás alapja, és Naldo Busato lelkesen fogadja ezt az új lehetőséget. A falak nedvességtől való megtisztítására irányuló kutatásai éppen Velencében, a helyi igényekből kiindulva kezdődnek. A Milánói Műszaki Egyetemmel való együttműködés keretében kutatás indul a római habarcsokról, amelyeket a kutatók közvetlenül az építkezéseken tanulmányoznak. A laboratóriumban számos kísérletet végeznek a habarcsok reprodukálására. Az első jelentős előrelépés azonban 1985-ben következik be. Egy nápolyi kutató, a puccolánok mély ismerője, technikai-tudományos szinten magyarázza el Naldónak a római habarcsok viselkedését, közvetlenül az épületeken bemutatva, egy pompeji látogatás során. Ezekre az ismeretekre alapozva sikerül Naldónak egy hosszú élettartamú javítóanyagot kifejlesztenie. Velencében sok olyan építkezés, amelyet azokban az években végeztek, még ma is érintetlen. Ahol a terméket szabályszerűen alkalmazták, az akár 80 évig is tartós lehet.

Egy új találkozás Andrea Palladióval

Amikor Naldo Busato ismét szembesül Andrea Palladio munkáival, a dolgok jelentősen megváltoztak az előző évekhez képest. Most már ő dolgozik az építkezéseken, sokéves tapasztalattal és a modern anyagvizsgálati technikák támogatásával. Rövid időn belül számos villa restaurálásában vesz részt, ahol az eredeti anyagokat újraalkotja. A történelmi rekonstrukció szigorából születnek olyan termékek, mint a Nigra Padoana, amely egyike azoknak a vakolatoknak, amelyeket Palladio is használt, és amelyek még mindig kaphatók.

A '90-es években Velencétől Olaszországig rövid az út: Bari, Nápoly

Naldo Busato minden alkalommal, amikor a termékeit a gyártástól az alkalmazásig követi, szembesül a helyi régi mesterekkel, tovább bővítve ismereteit. E folyamat gyümölcse egy hatalmas technikai és gyakorlati tudás, egy ősi ismeret, amely ma az MGN termékeinek kiválóságában testesül meg.

A laboratórium, megérkezett a jövő

2003-ban megalakul az MGN laboratóriuma, amely teljes mértékben az anyagok és formulák elemzésére specializálódott, és amelyet az Accredia elismert. A laboratóriumot Busato mester különösen fontosnak tartotta létrehozni. Miután a velencei évek során külső laboratóriumokra és a Műemlékvédelmi Hivatal laboratóriumára támaszkodott, jól tudja, mennyire fontos egy termék tesztelése minden körülmény között. Ez egy lépés a jövő felé, amelyet a jobb, tartósabb és fenntarthatóbb anyagok iránti megkerülhetetlen igény diktál.